|
Régi emlékek
A Balatonvilágosi Általános iskolai évekről
A nevem: Kalán Endre.(Bandi) 1948-1956 évek között végeztem el a
Balatonvilágosi Állami Általános Iskolában az általános iskola
nyolc osztályát.
.(Megjegyz : Rokonságom ezen a néven nem élt a településen.
Édesanyám válása után ebben az időben nagyszüleimnél Kolláth
Sándoréknál nevelkedtem. Nagyapám vasutas volt az idősebbek
közül bizonyára sokan emlékeznek még rá.)
Még ma is fel tudom idézni azt a napot, amikor 1948
szeptemberében átléptem az iskola küszöbét. Abban az időben az
iskola alsó tagozata az akkori Felső-telepen működött, a Mészöly
Géza sétány melletti első utcában .Úgy emlékszem akkor több utca
azon a részen nem is volt. Az osztályterem padlózata gázolajjal
volt felkenve. Tízóraira vízben oldott tejport és gyümölcsízt
kaptunk. Nagy volt a szegénység abban az időben. Voltak olyan
társaink akik nem tudtak rendszeresen iskolába járni mert nem
volt cipőjük, vagy a testvérek felváltva hordták. Erősen
látszódtak még a II. világháború harcainak a nyomai. Sérült
épületek, lövészárkok, bombatölcsérek. A nagy szünetekben mi is
háborúst játszottunk, és a katonák által elhagyott
rohamsisakokkal a fejünkön futkostunk a lövészárkokban.
Pedagógusi nevelő eszköz volt még a nádpálca. Fegyelmezésként
kaphattunk „körmöst” vagy padra húzás után kimért büntetésből
nádpálcát a hátsó felünkre. Akkor ez természetesnek tűnt és
senki nem vette túlságosan zokon. Érdekes volt a lakosság
összetétele. A törzslakosok mellett számos olyan család lakott
itt akik nem voltak az akkori politikai rendszer kegyeltjei
.Gróf, báró, volt katonatisztek és volt kormánytisztviselők
valamint Tolna megyéből kitelepített német ajkúak.
Jelenlétükkel- műveltségük illetve hagyományaik által- emelték a
település szellemi és kulturális színvonalát.
A felső tagozatos iskola az Alsó-telepen volt, a jelenlegi
vízművön túl, közel Aligához egy nádfedeles épületben. Én az
Alsó-telep 12 sz. alatt laktam, az un.” Schanda” villában. Az
akkori állapotokhoz tartozik, hogy a korábbi nyaralókat részben
államosították, a nagyobbakból vállalati üdülők alakultak a
kisebbekbe pedig -a helyi szűkös lakáslehetőségek miatt-
helybeli lakosokat telepítettek be a tulajdonos nyaralásához
legfeljebb egy szobát fenntartva. Mint gyerek nagyon boldogan
éltem meg ezt az időszakot. Tavasszal és ősszel kerékpárral
télen, ha jó volt a jég korcsolyával jártam iskolába. Voltak
helyi állandó és nyári barátaim, akik rendszeresen itt
nyaraltak. A nyár végén mindig irigykedtek, hogy ők mennek mi
pedig maradunk.
A felső tagozatos oktatás megmaradt egy szegényes felszereltségű
falusi iskola szintjén, de ennél sokkal többet nyújtott mivel
kiváló pedagógusaink odaadó munkája ellensúlyozta a tárgyi
feltételek hiányát. Itt említeném meg Zsinka János igazgató
urat, Erdélyi János osztályfőnökünket és Horváth Gyula tanár
urat.
Emlékemben él még mikor fizika szakkörön tanári útmutatással
megépítettem detektoros rádiómat és nagyon büszke voltam mikor
megszólalt. Volt rajz és kultur szakkörünk is.
Számos színdarabot mutattunk be a helyi kultúrházban. Ez utóbbi
valahol a Klára- telep első felében volt. Itt működött a mozi is
vasárnaponkénti előadással ahol többségében háborús filmeket
mutattak be. Televízió akkor még nem létezett így rengeteget
olvastunk. A nehezen megszerzett ifjúsági regényeket (Verne, May
Károly ,Jókai stb…) kézről-kézre adtuk.
Az általános iskola befejezése után Esztergomba kerültem
bányagépészeti technikumba, és mint kollégista gyakorlatilag
elhagytam a települést. A családom Lepsénybe költözött, ettől
fogva a nyári időszakra korlátozva egyre ritkábban fordultam meg
Balatonvilágoson.
Gyermekkorom helyszínére mindig szívesen gondolok. A kis
iskolából távozva a kapott útravalóval úgy gondolom sikeres
szakmai életet éltem. A középiskola elvégzésén túl két főiskolai
diplomát szereztem( mérnöki és gazdasági) A szénbányászatban
valamint annak ágazati irányításában felelős műszaki
beosztásokban 36 évet töltöttem el. A bányászat
visszafejlesztését követően terület- és vidékfejlesztési
ismereteket szereztem. Ezeket kamatoztatva ipari fejlesztéseken
és EU-s pályázatokon dolgoztam, ma már tanácsadóként nyugdíj
mellett egyre kevesebbet.
Első „nekifutásra” a fentiekben leírt emlékezést tudom
közreadni. Amennyiben sikerül felkelteni a jelenlegi tanulók
érdeklődését iskolájuk, vagy településük múltja iránt úgy
hozzám eljuttatott konkrét kérdéseiket e-mail útján szívesen
megválaszolom.
Az aktualitást a mellékelt fényképek is generálhatják.
A tanulók a képek és nevek alapján azonosíthatják rokonukat vagy
ismerőseiket, nekem pedig visszajeleznének a képen szereplőkről
mivel senkivel nincs jelenleg élő kapcsolatom.
Szívélyes üdvözlettel:
Kalán Endre
Kelt: Tatabánya, 2009-11-11
e-mail:
ekalan@t-online.hu
Balatonvilágosi Ált. Iskola 1953-54 tanév V-VI osztályok tanulói
Álló sor balról jobbra:
Schneidler Klára, Paróczai Katalin, Náhocki Mária, Kalán Endre,
Süle József, Propszt József, László János, Kovács Erzsébet,
Erdélyi József, Bodrogi Emma, Nagy László, Vigh Ilona, Kovács
János, Berkec Erzsébet
Középen, tanárok:
Zsinka János igazgató
Horváth Gyula osztályfőnök
Ülő sor balról jobbra:
Pocsmár László, Lakatos Sándor, Pintér József, Szabó József,
Vigh József, Gősi István, Szőnyegi Sándor, Schneidler Fülöp,
Cséfalvai Örs, Molnár Gyula
Balatonvilágosi Ált. Iskola 1954-55 tanév VII.osztály tanulói:
Álló sor balról jobbra:
Schneidler Klára, Halász Veronika, Propszt József, Kalán Endre,
Orbán Gizella, Bodrogi Emma
Középen:
Zsinka János igazgató (az ölében valószínű, hogy a kislánya)
Ülő sor balról jobbra:
Kovács János, Szabó József, Borsó István, Nagy László |
